Elképzelhető, hogy egy nap a műanyag nemcsak az óceánokban, a levegőben vagy az ételeinkben lesz jelen, hanem gondolatainkba is beépül? Egy friss kutatás szerint mikroműanyagok halmozódnak fel az emberi agyban, és ennek következményei még ismeretlenek.
Képzeljük el, hogy minden héten elfogyasztunk egy bankkártyányi műanyagot, évente pedig egy kisebb okostelefon méretűt. Hihetetlennek tűnik? Pedig a legújabb kutatások szerint hetente körülbelül 5 gramm mikroműanyagot visznünk be a szervezetükbe ételekkel, italokkal és a belélegzett levegővel. Egy év alatt ez nagyjából 250 grammot jelent – ami egy iPhone SE tömegének felel meg.
A műanyagok már nemcsak a környezetet szennyezik, hanem bennünk is felhalmozódnak.
A műanyagok árnyéka – bennünk élnek?
A műanyag mindenhol jelen van: az ivóvizünkben, az ételeinkben, sőt, a levegőben is, amelyet belélegzünk. De most először mutatták ki jelentős koncentrációban az emberi agyban. Egy nemrégiben publikált Nature Medicine tanulmányban1 a kutatók 2016 és 2024 között elhunyt személyek agy-, vese- és májmintáit elemezték, és az eredmények ijesztőek:
- Az agymintákban 7–30-szor több műanyag halmozódott fel, mint a májban vagy a vesében.
- Az agyszövetekben legnagyobb arányban polietilén volt jelen – ez az az anyag, amelyből a műanyag zacskók és élelmiszer-csomagolások készülnek.
- A demenciával diagnosztizált elhunytak agyában még magasabb volt a mikroműanyag-koncentráció, különösen az agyi érfalakban és az immunsejtekben.
- Az évek során az MNP-k koncentrációja folyamatosan növekedett – a 2024-es minták jóval több műanyagot tartalmaztak, mint a 2016-osak.
Ez a felfedezés komoly kérdéseket vet fel: hogyan kerülnek ezek a részecskék az agyba, és milyen hatással lehetnek a mentális egészségre?
A kutatók arra is felfigyeltek, hogy a demenciával élő egyének agyában jóval magasabb volt a mikroműanyagok koncentrációja. Az MNP-k különösen az érfalakban és az immunsejtekben rakódtak le. Bár az összefüggés egyelőre nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, a kutatók szerint mindez felveti a kérdést, hogy a műanyagok hozzájárulhatnak-e a neurodegeneratív betegségek kialakulásához.
Hogyan kerül a műanyag az agyba?
A vér-agy gát a test egyik legerősebb védelmi rendszere, amely megakadályozza, hogy káros anyagok jussanak az agyszövetekbe. A mikroműanyagok azonban ezt is kijátszhatják, és több úton is bejuthatnak az agyba, ahol felhalmozódhatnak.
A belélegzett nanorészecskék a tüdőn keresztül a vérkeringésbe jutnak, de egy másik lehetséges út az orrnyálkahártya, amely közvetlen kapcsolatban áll az aggyal, így a levegőben lebegő műanyagszemcsék ezen az útvonalon is elérhetik az idegrendszert.
A műanyag csomagolásból vagy palackokból kioldódó részecskék az élelmiszerekkel és vízzel bekerülhetnek az emésztőrendszerbe, majd felszívódhatnak a véráramba.
A mikroműanyagok affinitást mutatnak a lipidekhez / zsírokhoz, így az agy, amely jelentős mennyiségű zsírszövetet tartalmaz, különösen hajlamos lehet ezeknek a részecskéknek a felhalmozására.
Mivel a mikroműanyagok elkerülhetetlenek a modern világban, minden nap bejutnak a szervezetünkbe, legnagyobb mennyiségben az ételeken és italokon keresztül. A tengeri halak, kagylók, palackozott víz, só és sör különösen nagy koncentrációban tartalmazhatnak mikroműanyagokat, de a levegőből is rengeteg apró műanyagrészecskét belélegzünk, különösen nagyvárosi környezetben.
Milyen veszélyekkel járhat?
Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy a műanyagok jelenléte az agyban milyen hosszú távú hatásokkal járhat, de az állatkísérletek azt mutatják, hogy a nanoműanyagok gyulladást okozhatnak az agyszövetekben, oxidatív stresszt idézhetnek elő, ami hozzájárulhat neurodegeneratív folyamatokhoz, valamint befolyásolhatják az idegsejtek működését és az agyi kommunikációt. A kutatás szerint az MNP-k jelenléte exponenciálisan növekszik a környezetünkben és szervezetünkben is, ami hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
A műanyagszennyezés nemcsak a környezetet, hanem az emberi szervezetet is egyre inkább érinti.
Hogyan védekezhetünk?
Bár a mikroműanyagok teljes elkerülése lehetetlen, néhány lépés csökkentheti a kitettségünket: kerüljük a műanyag csomagolású ételeket és italokat – különösen a PET-palackokat, váltsunk üvegre vagy rozsdamentes acél tárolókra, szűrjük a vizet, mivel egyes vízszűrők eltávolíthatják a műanyag részecskéket, ne melegítsünk műanyag edényben, hiszen a hő hatására még több műanyag oldódik ki, és figyeljünk a levegő minőségére, mert a beltéri levegő is szennyezett lehet mikroműanyagokkal.
Merre tovább?
A kutatók sürgős további vizsgálatokat sürgetnek, hogy kiderüljön, milyen egészségügyi kockázatokkal járhatnak az MNP-k az emberi agyban. Egy dolog azonban biztos: a műanyag már nem csak a környezetet szennyezi, hanem a testünket is átalakítja.
A kérdés már nem az, hogy van-e bennünk műanyag, hanem hogy milyen árat fizetünk érte.
