Az emberi evolúció egyik legizgalmasabb kérdése, hogy vajon mitől lettünk azok, akik ma vagyunk. A tudomány sokáig úgy vélte, hogy a húsfogyasztás volt az egyik kulcsfontosságú lépés agyunk fejlődésében és civilizációnk kibontakozásában. Egy friss kutatás azonban megkérdőjelezi ezt a narratívát, és új megvilágításba helyezi az Australopithecusok, vagyis az emberelődök táplálkozási szokásait.
A fosszíliák mesélnek – de mit mondanak?
Egy nemrégiben publikált kutatás szerint1 az Australopithecus nemzetségbe tartozó emberősök, akik körülbelül 3,5 millió évvel ezelőtt éltek Dél-Afrikában valószínűleg szinte kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyasztottak.
Az állati eredetű táplálék, különösen a hús fogyasztása kulcsfontosságú fordulópontnak számít az emberi evolúcióban, mivel ez a fehérjében gazdag étel összefüggésbe hozható az agytérfogat növekedésével és az eszközhasználat képességével. Azonban közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mikor jelent meg a húsfogyasztás korai őseink körében, és hogyan fejlődött az idővel, eddig hiányzott. A Max Planck Kémiai Intézet (Németország) és a Witwatersrandi Egyetem (Dél-Afrika) kutatói most bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a 3,7 és 3,3 millió évvel ezelőtt Dél-Afrikában élt Australopithecus nemzetségbe tartozó emberősök többnyire növényeken éltek.
A kutatók hét egyed fogzománcának nitrogénizotóp-elemzését végezték el, amelyből világosan kiderült:
ezek az ősemberek nem voltak nagy húsevők.
A kutatás Sterkfontein-barlangokban talált fosszíliákon alapult, amely Dél-Afrika „Az emberiség bölcsője” nevű területén található. A nitrogénizotópok egyfajta kémiai ujjlenyomatként működnek, és elárulják, hogy egy adott élőlény milyen táplálékforrásokra támaszkodott. A kutatók megállapították, hogy az Australopithecusok fogzománcában mért nitrogénizotóp-arány alacsonyabb volt, mint a húsevő állatoké, sőt, közel állt a növényevők értékeihez. Ez arra utal, hogy az őseink étrendjében a gyümölcsök, levelek és egyéb növényi alapú táplálékok domináltak, és a húsfogyasztás valószínűleg csak elhanyagolható szerepet játszott.
a fogzománc különösen jól megőrzi az egykori táplálkozási szokások nyomait.
Miért fontos ez?
Az emberi evolúció történetének egyik sarokköve az a feltételezés, hogy a húsfogyasztás segítette elő az agy fejlődését és az intelligencia kibontakozását. A kutatók szerint azonban elképzelhető, hogy az Australopithecusok már jóval azelőtt fejlett eszközhasználók és társas lények voltak, hogy rendszeresen fogyasztottak volna húst. Ez arra utal, hogy az emberré válás sokkal komplexebb folyamat lehetett, mint ahogy korábban hittük.
Tina Lüdecke geokémikus, a kutatás vezetője szerint: „A fogzománc a legkeményebb szövet az emlősök testében, és képes megőrizni az állat étrendjének izotópos ujjlenyomatát több millió éven át”
Mivel a nitrogénizotópok aránya tükrözi az elfogyasztott táplálék típusát, a kutatók biztosak abban, hogy az Australopithecusok étrendjében a gyümölcsök, levelek és egyéb növényi eredetű ételek domináltak. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi az emberi evolúció korai szakaszait, és arra utal, hogy a húsfogyasztás később jelent meg őseink étrendjében, mint korábban gondolták.
Egy másik érdekes aspektus, hogy a modern táplálkozástudomány is egyre inkább a növényi alapú étrend előnyeire hívja fel a figyelmet. Lehet, hogy őseink ösztönösen tudták azt, amit ma már a tudomány is igazol? A hosszú élet és az egészség szempontjából a növényi alapú táplálkozás kulcsfontosságú lehet, hiszen csökkentheti a krónikus betegségek kockázatát, támogatja a mikrobiom egészségét és hozzájárul a sejtek regenerációjához.
Ősi tanulságok a modern világ számára
A tudomány fejlődésével egyre több olyan felfedezés lát napvilágot, amely új fényt vet emberi eredetünkre és biológiai adottságainkra. Ez a kutatás is arra emlékeztet, hogy evolúciónk nem egyetlen tényező, például a húsfogyasztás függvénye volt, hanem egy sokkal összetettebb történet része. Az Australopithecusok étrendjének vizsgálata nem csupán múltunk megértéséhez járul hozzá, hanem ahhoz is, hogy jobban megértsük, milyen táplálkozási formák támogathatják hosszú távon egészségünket.
Talán a természet már több millió évvel ezelőtt megadta nekünk a választ arra, hogyan élhetünk hosszú, egészséges életet – csak meg kell hallanunk az üzenetét.
