Egykor Amerika rettegett csúcsragadozója volt. Hatalmas test, erős harapás, sűrű bunda – a dire wolf, vagyis a rémfarkas (Aenocyon dirus) több mint tízezer éve kihalt, valószínűleg az ember amerikai megjelenésének és a klímaváltozásnak együttes hatására. Most azonban megtörtént az, amit eddig legfeljebb sci-fikben láthattunk: a Colossal Biosciences nevű texasi biotechnológiai cég laboratóriumában megszülettek az első újrateremtett rémfarkaskölykök, s tízezer évnyi hallgatás után ismét felhangzott üvöltésük. A kihalásról alkotott képünk pedig örökre megváltozott – nem a jövőben, hanem a jelenben.
Egy rejtett rezervátumban három kölyök szuszog csendesen: a hat hónapos hímek, Romulus és Remus, valamint a két hónapos nőstény, Khaleesi. Neveik mitologikus örökséget hordoznak, de ők maguk már nem a múlt, hanem a jövő élőlényei. Az első, genetikailag jelentős mértékben rémfarkasként rekonstruált egyedek. Húsból, vérből, és DNS-ből, amelyet több tízezer éves csontmaradványokból nyertek ki.
Tudományos áttörés a DNS mélyéről
A kölykök nem pusztán egy genetikai trükk termékei. A kutatók egy 13 ezer éves fogból és egy több mint 70 ezer éves koponyából nyerték ki a rémfarkas DNS-ét, majd ezt hasonlították össze a ma élő legközelebbi rokon, a szürke farkas genetikai állományával. A két faj genetikája 99,5%-ban megegyezik – de az apró különbségek hatalmas morfológiai különbségeket okoztak.
A Colossal csapata CRISPR-technológiával célzottan szerkesztette meg a szürke farkas DNS-ét: 14 gén 20 pontján hajtottak végre módosítást, hogy újra kifejeződjenek a rémfarkasra jellemző tulajdonságok – a nagyobb fej, az izmosabb test, a világosabb, dúsabb szőrzet, majd az így szerkesztett sejtmagokat DNS-mentesített farkaspetesejtekbe helyezték, majd az embriókat házi kutyákba ültették be.
A béranyákban mindössze három embrió fejlődött ki egészségesen, s így született meg Romulus, Remus, és később Khaleesi – az első olyan egyedek, akik genetikai összetételük alapján funkcionálisan már nem szürke farkasok, de még nem is teljes egészében a kihalt Aenocyon dirus-ok.
A Jurassic Park megelevenedik?
A rémfarkas visszatérése egyszerre lenyűgöző tudományos bravúr és etikai próbatétel. A Colossal célja nem a múlt iránti nosztalgia – inkább egy új ökológiai jövőkép megalkotása. A vállalat úgy véli, hogy a kihalt fajok részleges „visszateremtésével” helyreállítható lehet az egykor működő ökoszisztémák stabilitása. A rémfarkas például hiperkarnivor életmódja révén kulcsszerepet tölthetett be a zsákmányállatok egyensúlyának szabályozásában.
Ám nem mindenki osztja ezt a jövőképet. Egyes biológusok és etikusok aggodalmaikat fejezték ki: mi történik akkor, ha ezek az állatok nem tudnak alkalmazkodni a jelen ökológiai viszonyaihoz? Mi történik, ha kiszöknek, ha kiszorítanak más fajokat, vagy ha szenvednek, mert nem illenek többé ebbe a világba? A génszerkesztés nem játék – még ha az eszközök pontosabbak is, mint valaha.
ott lebeg a kérdés, amit a Jurassic Park óta nem tudunk elengedni: csak azért, mert megtehetjük, meg is kell tennünk?
A kihalás többé nem végleges?
A Föld történetében az eddig élt fajok legalább 99%-a kihalt. Ez az evolúció természetes rendje – egy állandó, önkorrekciós folyamat. A Colossal projektje azonban újfajta perspektívát nyit: mi van akkor, ha a kihalás nem végpont többé, hanem átmeneti állapot? Mi van akkor, ha egy faj DNS-e, még ha töredékes is, elegendő ahhoz, hogy újra életre keltsünk egy ökológiai formát?
Ez a törekvés túlmutat a rémfarkason. A következő cél a dodó, a gyapjas mamut, sőt a veszélyeztetett vörös farkas genetikai „megerősítése” is. És ha az állatvilág határait újra tudjuk rajzolni – vajon jönnek majd az emberek is? A neandervölgyiek, a denisovaiak? Genetikailag már nem elérhetetlen. A kérdés már nem technológiai, hanem erkölcsi dilemmákat vet fel.
A jövő nem jön – a jövő itt van
A három kölyök most egy gondosan őrzött texasi rezervátumban él, távol a nyilvánosságtól. Egyelőre tanulnak, fejlődnek, ismerkednek a világgal. Az ő jelenlétük még nem a természetbe való visszatelepítés – hanem annak kísérleti előszobája. De az ajtó már kinyílt, és ki tudja mi lesz a vállalat következő lépése, és melyik állatot támasztja fel a múltból.
A Colossal hite szerint a múltból tanulva formálható a jövő. És amikor egyszer – talán éppen Khaleesi – felemeli a fejét, és beleüvölt az éjszakába, az a hang már nem a múltat idézi, hanem egy új korszak kezdetét hirdeti.
