Sokan ismerjük azt a sajátos, nyugodt hangulatot, amely késő este, mások álma idején öleli körbe az „éjszakai baglyokat”. A csöndben születő gondolatok, a kreativitás szárnyalása vagy a hajnali órákban végzett munka sokak számára az önazonosság része.
Ám egy friss, nagyszabású kutatás, amelyet a Stanford Orvostudományi Egyetem tudósai végeztek, kijózanító eredményt hozott: a késő éjszakába nyúló ébrenlét komoly kockázatot jelent a mentális egészségre – függetlenül attól, hogy valaki reggeli pacsirta vagy született bagoly típus.
A kutatás, amely újraírja a kronotípus-elméletet
A több mint 73 000 felnőttet bevonó vizsgálat az eddigi egyik legátfogóbb alvás–mentális egészség tanulmány. A résztvevők kronotípusát – azaz hogy reggeli vagy esti beállítottságúak – összevetették a tényleges alvási szokásaikkal, majd ezek kapcsolatát elemezték a mentális zavarok előfordulásával.1
Az eredmények meglepőek voltak: nem az számít, hogy valaki mennyire él összhangban saját kronotípusával, hanem az, hogy mennyire marad fenn késő estig. A 1 óra utáni lefekvés minden csoportban magasabb arányban járt együtt depresszióval, szorongással és egyéb mentális zavarokkal.
Dr. Jamie Zeitzer, a tanulmány vezető szerzője így fogalmazott: „Nem a kronotípushoz való igazodás a döntő tényező – hanem az, hogy egyszerűen nem jó dolog túl későig fennmaradni.”
A legrosszabb forgatókönyv: a későn fekvő éjszakai bagoly
A kutatás szerint azok az esti típusú emberek, akik valóban későn fekszenek le, 20–40%-kal nagyobb eséllyel rendelkeznek mentális egészségügyi diagnózissal, mint azok, akik bár bagoly természetűek, de tudatosan korábban hajtják álomra fejüket.
Érdekes módon a „kompromisszumos életmód” jobban működik: a reggeli típusú emberek valamelyest sérülnek, ha későn maradnak fenn, de nem annyira, mint az esti típusok, akik követik saját belső órájukat. Úgy tűnik, a pacsirták még éjszaka is óvatosabbak, tudatában annak, hogy fáradtak, míg a baglyok sokszor hamis eufóriát élnek meg hajnalban – és ekkor hoznak rossz döntéseket.
Mi történik az agyban éjfél után?
A kutatók szerint a jelenség egyik lehetséges magyarázata a „mind after midnight” hipotézis. Eszerint az éjszakai órákban neurobiológiai változások zajlanak, amelyek:
- fokozzák az impulzivitást,
- rontják a döntéshozatali képességet,
- felerősítik a negatív hangulatokat,
- és növelik a kockázatvállaló viselkedést.
Nem véletlen, hogy a késő éjszaka gyakoribb a túlevés, az alkoholfogyasztás, a droghasználat vagy épp a szuicid gondolatok. Mindez rámutat arra, hogy a késői órákban az agy más üzemmódban működik – és ez hosszú távon kikezdheti a lelki egyensúlyt.
A társadalmi ritmus és a magány szerepe
A kutatás arra is rávilágít, hogy a későn fekvők sokszor társadalmi elszigeteltségben élnek, hiszen a legtöbb ember pihen, amikor ők aktívak. Ez a „szociális jetlag” nemcsak a társas kapcsolatok rovására megy, hanem mentális terheket is ró az egyénre. Érdekesség, hogy a mediterrán országokban, ahol a társas élet éjszaka is pezseg, a késői órák talán kevésbé károsak – ám az angolszász világban az izoláció sokkal jellemzőbb.
Hogyan védhetjük a mentális egészségünket?
A kutatás egyértelmű üzenete: érdemes éjfél előtt ágyba bújni, de legkésőbb hajnali 1 óráig. Néhány praktikus lépés, amely segíthet az átállásban:
- Reggeli napfény: a természetes fény erőteljes jel az agynak, amely előrehozza a belső órát.
- Következetes rutin: minden nap közel azonos időben érdemes lefeküdni és kelni – hétvégén is.
- Digitális detox estére: a kék fény blokkolása és a nyugodt rituálék segítik az elalvást.
- Fokozatos átállás: 15–20 perccel korábbi lefekvés hetente fenntartható módon tolja el a ritmust.
Fontos megérteni, hogy a kronotípus biológiailag erősen meghatározott, így teljes áthangolás nem lehetséges – de az egészség védelme érdekében érdemes a kompromisszumokat keresni.
Az éjszaka vonzása – és a hosszú élet dilemmája
Az éjszaka titokzatos csendje sokak számára inspiráló, mégis a tudomány ma már világosan mutatja: a túl késői ébrenlét ára a mentális jóllétünk. A longevity szemszögéből mindez nem csupán az aktuális hangulatunkat érinti – hosszú távon a pszichés egyensúly, a stresszkezelés és az öregedés folyamatai is összefonódnak az alvás időzítésével.
Az igazi kihívás tehát nem az, hogy éjszakai bagolyként átalakítsuk identitásunkat, hanem hogy megtanuljuk: a fény és a sötétség ritmusa ősi, és ha tiszteletben tartjuk, a lelkünk és testünk is hálás lesz érte.
