Japánban a digitális függőség és a technológia túlzott használata már mélyrehatóan megváltoztatta a fiatalok társas kapcsolatainak szerkezetét, különösen a párválasztás terén. A fiatalok egy része inkább az online térbe vonulnak vissza, ahol sokkal kényelmesebbnek érzik a digitális interakciókat, mint a valós, közvetlen kapcsolatokat. Ez a tendencia összefügg a „hikikomori” jelenséggel, ami a társadalomtól való teljes elszigetelődést jelenti.
A hikikomorik gyakran évekre bezárkóznak, és minimálisra csökkentik az interakciót a külvilággal, elsősorban a szobájukban élve, szinte kizárólag a digitális világban találva szórakozást és társaságot.
Igen, láthattatok erre példákat különböző filmekben, ám sajnos ez a fajta életmód már nem csak egy forgatókönyv része, hanem egy egyre inkább elterjedő tendencia a társadalomban. Ebben különösen a fiatal férfiak érintettek, de egyre több a női hikikomori.
De hogy miért pont Japánban alakul ki ez a probléma ennyire erőteljesen?
Talán ahhoz lehet köze, hogy ugyebár Japánban rendkívül erősek a társadalmi és családi elvárások, amelyeknek sok fiatal nem tud, vagy nem akar megfelelni. Az iskolai és munkahelyi nyomás, a teljesítménykényszer és a hierarchikus rendszer miatt sok fiatal szorongással, kudarctól való félelemmel és stresszel küzd. Azok számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak, a társadalmi elszigetelődés válik egyfajta menekülési útvonallá.
Egyes fiatalok számára az online világ kínál egy olyan alternatív teret, ahol nem kell szembenézniük a társadalmi elvárásokkal, és ahol szabadabban érezhetik magukat. Ők általában olyan a fiatalok, akik gyakran küzdenek szorongással és alacsony önértékeléssel.
A digitális kapcsolatok nem igényelnek személyes találkozást, és sokkal könnyebben megszakíthatók vagy fenntarthatók, mint a valós kapcsolatok.
Így sok fiatal számára vonzóbbak a digitális interakciók, mint a valódi kapcsolatok, beleértve a romantikus kapcsolatokat is. Ez pedig már egyenes út a a digitális függőséghez, ami mentális és fizikai problémákat is okoz hosszú távon.
A hikikomori jelenség hozzájárul Japán demográfiai problémáihoz is: egyre kevesebb fiatal köt házasságot vagy alapít családot, mivel gyakran kerülik a valós találkozásokat és a hagyományos párkapcsolatokat, mert ezek több szociális készséget és érzelmi energiát igényelnek, ami már a csökkenő születésszámban is megmutatkozik. A párválasztás és a családalapítás társadalmi normáinak változása pedig hosszú távon az ország elöregedéséhez és a munkaképes lakosság csökkenéséhez vezethetnek.
A digitális tér lehetőséget nyújt számukra, hogy mesterségesen megteremtsenek egyfajta szociális jelenlétet anélkül, hogy a valós kapcsolatok kockázatait és kihívásait vállalnák.
Ez egyfajta „virtuális intimitás” kialakulásához vezet, amely azonban sokszor nem elégséges ahhoz, hogy valódi kapcsolatot, párkapcsolatot, és végső soron családalapítást eredményezzen. Egyre inkább jelennek meg az úgynevezett AI-alapú barátnők és virtuális partnerek. Ezek az AI-kapcsolatok lehetőséget nyújtanak az embereknek arra, hogy érzelmi kötődést alakítsanak ki anélkül, hogy meg kellene felelniük a valós kapcsolatok kihívásainak és érzelmi kockázatainak.
Mi az az AI barát / barátnő, és miért népszerű?
Az AI barátok és barátnők olyan applikációk és eszközök, amelyek mesterséges intelligenciával működnek, és céljuk, hogy „virtuális partnert” nyújtsanak a felhasználóknak. Az ilyen AI társak képesek szöveges és hangalapú interakcióra, sőt egyesek képesek „tanulni” a felhasználó szokásaiból, személyiségéből, így egyre személyesebb élményt nyújtanak.
Az AI partnerek megjelenése felveti annak kérdését, hogyan befolyásolja a technológia az emberi kapcsolatokat és a társasági életet.
Ha ezek az alternatív kapcsolatok elég vonzóak ahhoz, hogy helyettesítsék a valós kapcsolatokat, akkor ez jelentős kihívást jelent a társadalmak számára, különösen azokban az országokban, ahol a szociális szorongás, az elidegenedés és a digitális függőség már most is nagy problémát jelent.
Milyen hatással van ez a jelenség világ többi részére?
Igaz, japánból indult a hikikomori, de a technológia terjedésével és a digitalizált társadalmi normák növekedésével más országokban is kezdenek megjelenni hasonló minták. Dél-Koreában és Kínában például szintén tapasztalható az elszigetelődésre való hajlam, különösen a fiatalok körében. Ezekben az országokban a túlzott munkahelyi nyomás, az oktatási rendszer szigorúsága, és az állandó digitális jelenlét szintén hozzájárul ahhoz, hogy sok fiatal inkább a digitális világban talál menedéket.
Nyugaton is hasonló hatások figyelhetők meg, bár nem ugyanabban a mértékben, mint Japánban. Az Egyesült Államokban és Európában például a fiatalok egy része a közösségi médiában és online játékokban talál „kikapcsolódást” és kapcsolatokat, amelyek gyakran felváltják a valós társas kapcsolatokat. Az online világ sok esetben olyan erős kötődést alakít ki, hogy a valós kapcsolatok háttérbe szorulnak, és hasonlóan izolációhoz és digitális függőséghez vezethet.
