Nem csak modern civilizációnk harcol a káros UV-sugárzás ellen, hanem őseink is kénytelenek voltak kreatív megoldásokhoz folyamodni, hogy túléljenek egy olyan időszakot, amikor a Föld mágneses pólusai váratlanul elmozdultak – derül ki a Michigan Egyetem kutatóinak legújabb tanulmányából.
A kutatás szerint 41 ezer évvel ezelőtt, a Laschamp esemény idején bolygónk mágneses mezője drasztikusan legyengült, lehetővé téve a kozmikus sugárzás és a Napból érkező káros UV-fény nagyobb arányú behatolását a légkörbe.1 Ez az esemény, mely során az északi mágneses pólus Európa fölé vándorolt, akár kulcsfontosságú szerepet is játszhatott a Homo sapiens túlélésében és a neandervölgyi ember eltűnésében.
A mágneses mező gyengülése és a globális aurorák
A tanulmány vezető szerzője, Agnit Mukhopadhyay és kollégái elkészítették a korszak földkörüli mágneses tér 3D modelljét, amely kimutatta, hogy a gyengülő mágneses mező következtében szinte az egész bolygón láthatóvá váltak az aurorák, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a földfelszínt érő káros sugárzás mennyisége.
„A tanulmányban az összes olyan régiót egyesítettük, ahol a mágneses mező gyengült, így a kozmikus sugárzás közvetlenül elérhette a talajt” – magyarázta Agnit Mukhopadhyay. „Azt találtuk, hogy ezek a területek szorosan egybeesnek a korai emberi aktivitás nyomaival.”
Ősi túlélési stratégiák
Az új környezeti kihívásokra válaszul a Homo sapiens több túlélési stratégiát is kidolgozott: fokozottan használták a természetes menedékeket, mint például a barlangokat, nagyobb mennyiségben használták az okkert, ezt a vasoxidban gazdag ásványt, amelyet nem csupán barlangrajz alapként, hanem napvédőként is alkalmaztak bőrükön, és testre szabott, meleg ruházatot készítettek. A kutatók szerint ezek a technológiák jelentős evolúciós előnyt jelenthettek számukra, megóvva őket a káros UV-sugárzás negatív hatásaitól, például szemkárosodástól és a folsav hiányából eredő – egészségügyi problémáktól.
„Kísérleti vizsgálatok kimutatták, hogy az okker fényvédőszerű tulajdonságokkal rendelkezik. Hatékony természetes fényvédő, és több néprajzi közösség is elsősorban e célra alkalmazta” – mondta Garvey. Az okker megnövekedett előállítása és használata pedig – különösen a Laschamps-esemény idején – tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a Homo sapiens már tudatosan alkalmazta ezt a természet adta védelmet.
A Michigan Egyetem antropológusa, Raven Garvey kiemelte, hogy az anatómiailag modern ember által készített szabott ruhák nem csupán a hideg elleni védelmet biztosították, hanem a hosszabb vadász- és gyűjtőutak lehetőségét is, így az ember könnyebben talált táplálékot. A Neander-völgyiek esetében viszont nem találtak hasonló ruhakészítési technikákra utaló bizonyítékokat, ami részben megmagyarázhatja, hogy miért nem élték túl ezt a kihívásokkal teli korszakot.
„Mi különböztette meg a neandervölgyieket az anatómiailag modern emberektől, ami a kihalásukhoz vezetett? Ez évtizedek óta központi kérdése az antropológiának” – mondta Garvey.
A testhez szabott ruhák, az okkerhasználat és a barlangokba húzódás mind olyan tényezők lehettek, amelyek a Homo sapiens túlélését segítették.
Tehát miközben a Homo sapiens technológiai újításokkal alkalmazkodott a megváltozott környezethez, a neandervölgyiek láthatóan nem fejlesztettek ki hasonló védelmi stratégiákat.
Egy vihar, amely ma is fenyegethet
Mukhopadhyay szerint a tanulmány eredményei azért is fontosak, mert a Föld múltbeli mágneses viharainak vizsgálata segít felkészülni a jövő hasonló eseményeire. A kutató rámutatott arra, hogy ha hasonló geomágneses kirándulás történne ma, az katasztrofális hatással lenne a modern technológiára.
„Teljes kommunikációs leállással és az infrastruktúra súlyos sérülésével számolhatnánk még kisebb űridőjárási események esetén is” – figyelmeztetett.
Ezenkívül az eredmények új megvilágításba helyezik azt a kérdést is, hogy a Földön kívüli élet milyen körülmények között maradhat fenn. „Sokan úgy vélik, hogy az élethez erős mágneses mező szükséges. A Laschamps-esemény példája azonban azt mutatja, hogy az élet képes alkalmazkodni szélsőséges környezetben is” – tette hozzá Mukhopadhyay.
Ez az új kutatás azt is hangsúlyozza, hogy a Homo sapiens már évezredekkel ezelőtt képes volt adaptálódni és túlélni szélsőséges körülményeket, amely ismeret új perspektívákat nyújt a földi élet rugalmasságáról és akár a földön kívüli élet lehetőségeinek kutatásáról is.
