Októberben rózsaszín szalagok emlékeztetnek a mellrák elleni küzdelemre, a mellráktudatosság azonban nemcsak a mammográfiáról szólhat. A női egészségre érdemes egészként gondolni: ha elmegyünk a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatra vagy méhnyakszűrésre, beszéljünk az emlőnk egészségéről is, és kérdezzük meg, van-e lehetőség tapintásos mellvizsgálatra. Különösen akkor lehet ennek jelentősége, ha valaki a mammográfiától való félelme miatt egyelőre semmilyen lépést nem tesz.
A szűrővizsgálatok egyik furcsa sajátossága, hogy éppen akkor kellene elmennünk rájuk, amikor semmi bajunk. Nincs fájdalom, nincs panasz, nincs olyan tünet, amely azonnal orvoshoz vinne bennünket. Pedig éppen ez a szűrés lényege: olyan elváltozásokat keresni, amelyek még nem okoznak tüneteket.
A méhnyakszűrés ennek különösen jó példája. A vizsgálat során a méhnyakról vett mintában keresnek olyan sejtváltozásokat, amelyek között rákmegelőző állapotok is lehetnek. Ezek akkor is jelen lehetnek, amikor egy nő teljesen egészségesnek érzi magát. A rendszeres szűrés ezért nem egyszerűen a már kialakult méhnyakrák felismeréséről, hanem a megelőzés lehetőségéről is szól.
Egy vizit, amelyen az emlőnkről is beszélhetünk
Ha már rászántuk magunkat a nőgyógyászati vizsgálatra, érdemes az emlő egészségét is szóba hozni. A nőgyógyász – amennyiben ezt a vizsgálatot végzi – fizikálisan is megvizsgálhatja a melleket és a környező területeket, illetve egy panasz vagy gyanús eltérés esetén javasolhat további emlődiagnosztikai vizsgálatot.
Ez különösen fontos kapaszkodó lehet azoknak, akik tartanak a mammográfiától. Van, aki a kellemetlenségtől fél, más a sugárterhelés miatt aggódik, és olyan is akad, aki egyszerűen szorong attól, hogy mit találhatnak.
A félelem emberi reakció. A teljes halogatás helyett azonban már az is előrelépés, ha beszélünk róla az orvosunkkal, és kérünk egy mellvizsgálatot.
Fontos ugyanakkor, hogy a tapintásos vizsgálatot ne tekintsük a mammográfia alternatívájának. Tapintással bizonyos elváltozások felismerhetők, mások viszont túl kicsik vagy olyan helyen vannak, hogy fizikális vizsgálattal nem észlelhetők. A mammográfia éppen azért fontos szűrőmódszer, mert olyan elváltozásokat is képes megmutatni, amelyek még nem tapinthatók.
Ha tehát életkorunk, egyéni kockázatunk vagy az orvosi javaslat alapján mammográfiás szűrés indokolt, egy negatív tapintásos vizsgálat nem jelenti azt, hogy arra már nincs szükség.
Ne várjuk meg, amíg valami fáj
Ugyanez a gondolkodás köti össze a méhnyak- és az emlőszűrést: nem akkor kell először foglalkoznunk velük, amikor már panaszunk van. A női prevenció nem feltétlenül különálló vizsgálatok végtelen sorát jelenti. Sokkal inkább egy olyan rutint, amelyben időről időre tudatosan figyelmet fordítunk saját testünkre. Tudjuk, mikor voltunk utoljára méhnyakszűrésen, ismerjük a mellünk megszokott állapotát, a változásokat nem söpörjük félre, és az életkorunknak, kockázatunknak megfelelő emlőszűrésről is egyeztetünk szakemberrel.
Ha pedig valaki évek óta halogatja a mammográfiát, nem biztos, hogy az a legjobb üzenet számára, hogy vagy azonnal elmegy, vagy semmit sem tett az egészségéért. Kezdheti azzal, hogy a következő nőgyógyászati vizsgálaton egyszerűen kimondja: „Félek a mammográfiától. Megvizsgálná a melleimet, és elmondaná, milyen szűrés lenne számomra megfelelő?” Ez még nem helyettesíti a szükséges vizsgálatot, viszont lehet az a beszélgetés, amely végül elvezet hozzá.
A mellráktudatosság hónapja ezért jó alkalom arra, hogy ne csak a rózsaszín szalagra gondoljunk, hanem arra is, mikor voltunk utoljára szűrővizsgálaton. Ha pedig már van időpontunk a nőgyógyászhoz, tegyünk fel még egy kérdést. Mi a helyzet a melleimmel?
