Disko-öböl, Grönland nyugati partvidéke. A nap lassan lebukik a jégtáblák fölött, egy magányos hajó lebeg a vízen. A kutatók épp most húzzák fel a mélytenger fenekébe hatoló fémtubust – nem csupán üledéket, hanem az emberi jelenlét lenyomatát is magával hozza.
A Koppenhágai Egyetem kutatói – az Aarhusi Egyetem szakértőivel közösen – először alkottak meg történelmi áttekintést a grönlandi tengeraljzat műanyagszennyezéséről.1 A Disko-öbölben, 850 méteres mélységből vett tengeri üledékmagok segítségével rekonstruálták a mikroműanyagok több évtizedes felhalmozódását. A minták egyértelműen mutatják: a műanyagok mennyisége az 1950-es évektől kezdve folyamatosan nőtt, noha az intenzitás időről időre ingadozott. A változások nem csupán az éghajlati viszonyok (mint a jégolvadás vagy a gleccserkifolyások) hatását tükrözik, hanem figyelemre méltó összefüggést mutatnak Grönland gazdasági fejlődésének ütemével is.
„Adataink azt mutatják, hogy egybeesés van a Grönlandon végbement modernizáció során lezajló helyi építkezések és más társadalmi-gazdasági események, valamint a tengerfenéken felhalmozódó műanyag mennyiségének jelentős növekedése között” – mondja PhD Karla Parga Martinez, a Koppenhágai Egyetem Földtudományi és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Tanszékének kutatója, jelenleg a McGill Egyetem posztdoktori ösztöndíjasa.
Az uralkodó nézet eddig az volt, hogy a műanyag nagy része óceáni áramlatokon keresztül jut el az Északi-sarkvidékre, de az új adatok rávilágítanak arra, hogy a helyi források is jelentős szerepet játszanak.
A kutatók szerint ez a tudás segíthet nekik a műanyagszennyezésre vonatkozó globális adatok finomításában.
A mélytenger archívuma – új módszer, új történetek
A tengeri üledékmag mintavételezése hasonlít a glaciológusok által alkalmazott jégmagfúrási technikákhoz. A mintavevő fémcső a tengerfenékbe hatolva rétegeket vág ki az üledékből – ezek a rétegek pontosan datálhatók, így lehetővé válik a műanyagok megjelenésének és típusainak időbeni visszakövetése. A csövet a tengerfenékbe préselik, ahol az megtelik az ottani üledékrétegekkel, majd a felszínre húzva napvilágra kerülnek a pontosan datálható rétegek – köztük különféle típusú műanyagdarabok is.
A kutatók a mintákból különválasztották a mikroműanyagokat a természetes anyagoktól (homok, agyag, szerves törmelék), majd azokat kémiai elemzésnek vetették alá. A polimer-összetétel alapján beazonosították a műanyagok típusát, és összevetették azokat a különböző történelmi korszakokból ismert anyagokkal. Az így meghatározott anyagfajták az üledék korának ismeretében visszavezették a szennyezés eredetét.
Az üledékek kormeghatározását radionuklid-analízissel végezték, többek között természetes ólomizotópok és mesterséges céziumizotópok alapján – utóbbiak az 1960-as évekbeli atomfegyver-kísérletekből származnak, és kb. 30 éves felezési idejükkel megbízható időbélyeget adnak a rétegekhez. A rétegeket aztán időszakokra bontva vizsgálták, és azonosították bennük a különféle mikroműanyagokat.2 Ezeket visszavezették az adott korok műanyag-összetételére, így pontos idővonalat tudtak készíteni a műanyagszennyezés múltjáról.
„Erős igény mutatkozik a tudományos közösség részéről arra, hogy kiváló minőségű adatokat szerezzünk a tengerekben lévő műanyagról, hogy átfogó képet kapjunk a műanyagszennyezés problémájáról, és olyan modelleket tudjunk kidolgozni, amelyekkel nyomon követhetjük, merre tartanak a trendek. Ez a kutatás fontos lépés ebbe az irányba. Most először rendelkezünk történelmi áttekintéssel az északi-sarki térségből a műanyagszennyezésről” – mondja Dr. Nicole Posth, a Koppenhágai Egyetem docense és a tanulmány társszerzője.
„Fontos megmutatni, hogy a műanyag utat tör magának az óceán fenekére – hogy tetteink közvetlenül befolyásolják környezetünket. Egyre több bizonyítékunk van a műanyag ökoszisztémára (és az emberi) egészségre gyakorolt negatív hatására. Ez ma már valóság, fel kell tárnunk a terjedelmét, és ehhez hasonló új tanulmányokra van szükség a bizonyítékok szolgáltatásához”
Egy globális módszer megszületése
A kutatók szerint a jelenleg kidolgozott technikai finomítások – például az óceáni üledékek pontosabb feltárása és a polimerek típus szerinti azonosítása – nemcsak lokálisan, hanem globálisan is alkalmazhatók lehetnek a műanyagszennyezés térképezésében.
„Amikor tudományos közegben bemutatjuk eredményeinket, fontos, hogy közös nyelvet beszéljünk. Ezért elengedhetetlenek az olyan módszerek, amelyek széles körben alkalmazhatók, és biztosított a mintavételi helyek jellemzőinek átláthatósága is – így tudjuk összehangolni az eredményeket világszerte és a különböző laboratóriumok között is” – teszi hozzá Posth.
Az Anthropocene kézzelfogható bizonyítéka
A “Anthropocene” – vagyis az emberi korszak – fogalma egyre erősebben jelen van a kulturális és tudományos párbeszédben. Tudományos szempontból még vitatott, hivatalosan el nem fogadott földtörténeti korszak, mégis, a grönlandi tengerfenékből előkerülő műanyagok immár kézzelfogható geológiai bizonyítékai annak, hogy az emberiség jelenléte kitörölhetetlen nyomot hagyott bolygónk történetében.
„Nem hivatalosan elfogadott földtani időszak, de a műanyag felhalmozódása a tengerfenéken most már nagyon is kézzelfogható része ennek a vitának, hiszen vitathatatlan bizonyítékunk van rá, hogy az emberiség geológiai lenyomatot hagyott maga után – még ezen a távoli helyszínen is” – mondja Posth.
A műanyagok történeti vizsgálata nemcsak környezetvédelmi kérdés.
A kutatók szerint „Ha fajként való hatásunk következményeit akarjuk felmérni a bennünket körülvevő bioszférára, akkor jelenlétünk geológiai történetének megértése elengedhetetlen. Ezért olyan fontosak a műanyagszennyezés történelmi feljegyzései – mint amilyet most Nyugat-Grönlandon is létrehoztunk”
Ez a tudományos felismerés rávilágít arra, hogy a bioszféra jövőjének megértéséhez előbb saját múltunk rétegeit kell feltárnunk – akár 850 méteres mélységből is.
A kutatás jelentősége túlmutat a grönlandi partokon: ahogy a tengerek mélye feltárul, úgy válik kézzelfoghatóvá a modern világ története. A mikroműanyagok apró részecskéiben ott lüktet a múlt – és talán a jövő figyelmeztetése is.
