Részeg méhek nyáron – mi az igazság az édes delírium mögött?

A méhek évszázadok óta ihletnek költőket, tudósokat és természetjárókat. Precíz munkájuk, szorgalmuk és a méhkas szinte matematikai pontosságú rendje sokak számára a természet tökéletességét jelképezi. De mi történik, ha ebbe a rendbe egy kis alkohol is vegyül? Tényleg előfordulhat, hogy a méhek „berúgnak”? A válasz: igen, méghozzá nem is olyan ritkán – és ez a jelenség többről szól, mint egy tréfás természeti anomália.

Bár sokan úgy gondolják, hogy a méz vagy a virágpor teheti részegessé a méheket, a valós bűnös az erjedt cukor – vagyis az alkohol. Nyáron, különösen meleg, párás időben, a virágokban vagy lehullott gyümölcsökben található cukrok természetes módon erjedésnek indulnak, etanol (azaz alkohol) képződik bennük. A méhek ilyenkor olyan nektárt szippanthatnak fel, amely már enyhén alkoholos – és mivel az idegrendszerük érzékenyen reagál erre a vegyületre, hamar meg is látszik rajtuk a hatás.

A „részeg” méh viselkedése: botladozás, tájékozódási zavar, kaptár-kizárás

A méhek alkoholos állapotban koordinációs problémákkal küzdenek, nem tudnak egyenesen repülni, és gyakran nem találják meg az utat vissza a kaptárba. Ha mégis hazatérnek, a dolgozótársaik érzékelhetik az alkoholos illatot, és nem engedik be őket – ez ugyanis veszélyt jelenthet a mézkészletre nézve. A méhek ugyanis híresen tisztán tartják a kolóniát, és minden erjedt vagy szennyezett anyag kizárandó.

A jelenség olyannyira valós, hogy tudományos kutatások is vizsgálták. A Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmány¹ szerint a méhek ismételt alkoholexpozíció során toleranciát fejlesztenek ki, motorikus képességeik pedig a gyakorlással némileg javulhatnak is – akárcsak az embereknél. Egy másik kutatás² arra is rámutat, hogy a méhek önként is fogyasztanak etanolos oldatokat, ha hozzáférést kapnak.

Mit tanulhatunk ebből mi, emberek?

Bármilyen meglepő, a méhek alkoholra adott reakciói hasznos modellt nyújtanak az emberi alkoholizmus és függőség tanulmányozásához. Az etanol hatása az agyra, a mozgásra és a viselkedésre jól leképezhető a méhek világában is, így a neuroetológusok (az állati viselkedés idegi hátterét kutató tudósok) is gyakran tanulmányozzák őket ilyen szempontból.

De a történet nem csak tudományos – van benne valami lírai is. Hiszen a nyár, a nektár és a túlérett gyümölcsök ígérete nem csak minket csábít mámorra, hanem a világ legszorgalmasabb apró dolgozóit is. Ez pedig csak még emberibbé teszi őket számunkra.

Tehát ha legközelebb nyáron egy méh tétova röptét figyeled, ne nevess ki túl hangosan – lehet, hogy csak egy kis „gyümölcsös túlzásba esett”, és épp próbál hazatalálni a kaptárba. A természet édes mámorai mindenkit megérintenek – olykor még egy méhet is.