Hogyan lehetséges, hogy valaki száz évnél is tovább él, miközben szellemi és testi frissességét is megőrzi? A válasz talán a sejtjeinkben rejlik. A bostoni kutatók nemrégiben egyedülálló lépést tettek az emberi hosszú élet titkainak feltárásában: létrehoztak egy olyan indukált pluripotens őssejtbankot (iPSC), amely centenáriusokból / száz év felettiekből és leszármazottaikból származik.
Ez az„időgép” egyszerre őrzi a kivételesen hosszú élet genetikai kódját és ad lehetőséget arra, hogy laboratóriumi körülmények között visszatekerjük a biológiai órát.
Mitől különleges ez a sejtbank?
A kutatók több mint 96 száz év feletti és leszármazottjainak vérmintáit gyűjtötték össze1, kiegészítve életminőségi adatokkal: kognitív teljesítmény, funkcionális függetlenség, mindaz, ami a valódi egészségspanhoz hozzátartozik. Ebből 20 mintát sikeresen újraprogramoztak pluripotens őssejtekké.
Ezek a sejtvonalak nemcsak stabilitásukat őrizték meg, hanem irányított fejlődéssel képesek voltak kéregneuronokat létrehozni – valóságos aranybánya a neurodegeneratív betegségek kutatóinak. Az epigenetikai elemzések pedig különös titkot tártak fel: a százévesek biológiai életkora sokszor fiatalabbnak bizonyult, mint a naptár szerinti éveik száma. Más szóval nem pusztán hosszú életet kaptak, hanem lassabb ütemben is öregedtek.
Az iPSC, mint időgép
Az iPSC-technológia különlegessége, hogy a donor genetikai öröksége megmarad, miközben a sejtek pluripotens, fiatal állapotba kerülnek. Ezáltal ideális modellként szolgálnak:
- megérthetjük, mi védi a 100 év felettieket az öregedés gyorsító folyamataitól,
- feltárhatjuk a lassabb biológiai idő kódját az epigenetikai mintázatokban,
- tesztelhetjük a geroprotektív hatóanyagokat, legyen szó kis molekulákról, étrendi komponensekről vagy akár parciális sejtreprogramozásról.
Egy különös megfigyelés: az Y-kromoszóma titka
A férfi centenáriusok sejtbankjában felbukkant egy jelenség, amely elsőre ellentmondásosnak tűnik: a mozaikos Y-kromoszóma-vesztés (mLOY).2 Ezt az állapotot általában fokozott betegségkockázattal hozzák összefüggésbe. Mégis, ezek az emberek rendkívüli életkort értek meg. Lehetséges, hogy szervezetükben működnek olyan kompenzáló mechanizmusok, amelyek felülírják a genetikai hátrányokat? A sejtbank kiváló terep ennek feltárására.
Mire használható a centenárius sejtkönyvtár?
- Betegségmodellezésre – Alzheimer-kór, szív-érrendszeri betegségek, anyagcserezavarok vizsgálatára, összehasonlítva a „reziliens” és a tipikus öregedést tükröző sejtvonalakat.
- Hatóanyag-tesztelésre – emberi sejttípusokon próbálhatók ki a geroprotektív jelöltek, mielőtt klinikai fázisba kerülnének.
- Biomarker-validálásra – a biológiai órák működésének pontosítására, összekötve a molekuláris adatokat a tényleges egészségspan mutatóival.
- Transzlációs kutatásra – a hosszú élethez kötődő „molekuláris aláírások” meghatározására, amelyek később személyre szabott terápiák alapját adhatják.
Az iPSC-technológia reprogramozási folyamata ugyan eltünteti a sejtek eredeti epigenetikai mintázatainak egy részét, ám épp ez adja a rejuvenációs kutatások egyik legfontosabb alapját. A genetikai háttér viszont érintetlenül megmarad, így a centenáriusok sejtvonalai valódi kincsesbánya a hosszú élet öröklött tényezőinek vizsgálatában.
Hogyan hat mindez ránk?
A centenárius sejtekből épített iPSC-bank nem csupán tudományos adatbázis. Ez egy élő könyvtár, amelyben a biológiai órák lassabb ketyegése, a sejtjeink rezilienciája és a potenciális beavatkozási pontok egyszerre tanulmányozhatók.
Az emberi hosszú élet többé nem megfoghatatlan rejtély. A laboratóriumi időgépekben – ezekben az újraprogramozott sejtekben – ott rejlik a lehetőség, hogy ne csak megértsük, hanem alakítsuk is a jövő öregedését.
