Az Edinburgh-i Egyetem friss kutatása meglepő összefüggésre világít rá: az idős macskák kognitív hanyatlása szoros párhuzamot mutat az Alzheimer-kór emberi formájával. Az European Journal of Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint a macskákban jelentkező kognitív diszfunkciós szindróma – amelyet gyakran „macskademenciaként” is emlegetnek – nem csupán viselkedésbeli változásokat hoz, hanem ugyanazt a neuropatológiai hátteret is, amely az Alzheimer-kórra jellemző.
A kutatók kimutatták, hogy az idős cicák agyában amiloid-béta fehérje halmozódik fel a szinapszisokban. Ez a toxikus folyamat arra készteti a gliasejteket – az agy „takarítóit” –, hogy bekebelezzék és eltüntessék az idegsejtek közötti kapcsolódásokat. Hasonló mechanizmust figyeltek meg Alzheimer-betegek agyában is, ami alátámasztja, hogy a természetesen öregedő macskák értékes transzlációs modellt kínálnak a demencia kutatásához.
Mit nevezünk macskademenciának?
A kognitív diszfunkciós szindróma (CDS) idős macskáknál egyre gyakoribb jelenség. Tünetei közé tartozhat a dezorientáció, az alvás–ébrenlét ciklus megváltozása, a fokozott vokalizáció (nyávogás), a szociális viselkedés átalakulása vagy a korábban tanult viselkedések feledése. A becslések szerint a 11 év feletti macskák mintegy harmadát, a 15 év felettieknek pedig akár a felét érintheti valamilyen formában.1
A gazdik számára ez sokszor nehezen megfogható: „öregszik a cica”. A mostani kutatás azonban azt üzeni: nem csupán viselkedésbeli változásról van szó – az agyi szövet szintjén is jól körülírható, Alzheimer-szerű mintázatok jelenhetnek meg.
Mit talált az Edinburgh-i csapat?
A kutatók 25 különböző korú cica agyát vizsgálták meg – volt köztük fiatal, idős, és olyan is, amelynél a demencia jelei már láthatóak voltak.2 A vizsgálat során apró, mikroszkopikus részletekig beleláttak abba, hogyan változik az agy az öregedéssel.
Három fontos dolgot fedeztek fel:
1. Lerakódások az idegsejtek kapcsolataiban
Az Alzheimer-kórban is központi szerepet játszó amiloid-béta fehérje nemcsak nagyobb csomókban (plakkokban) jelent meg, hanem közvetlenül ott, ahol az idegsejtek „beszélgetnek” egymással. Ez azért kritikus, mert a tanulás és emlékezés pontosan ezeken a kapcsolatokon múlik.
2. Agysejtek, amelyek túlzásba viszik a takarítást
Normál esetben az agy segítő sejtjei rendet tartanak: eltávolítják a felesleges kapcsolatokat, hogy a hálózat tisztán működjön. Az idős macskáknál viszont azt látták, hogy ezek a sejtek túl sok szinapszist „tüntetnek el”, főleg azokat, ahol a káros fehérje felhalmozódott. Így az értékes kapcsolatok is áldozatul esnek.
3. A legsúlyosabb pusztulás gócpontokban zajlik
A legnagyobb károk ott jelentek meg, ahol a fehérje-lerakódások is sűrűbben fordultak elő. Vagyis ahol több a problémaforrás, ott erősebb a sejtek túlzó takarítása is.
Ezek együtt azt jelentik, hogy az idős macskák agya nagyon hasonló módon romlik, mint az Alzheimerben szenvedő embereké: először a kapcsolatok sérülnek, majd lassan szétesik az a finom hálózat, amely a gondolkodást és az emlékeket hordozza.
Miért jelent áttörést a cica demencia?
Az Alzheimer-kór kutatásában gyakran genetikailag módosított egereket használnak, amelyeknél mesterségesen hozzák létre a betegséget. Bár ezek hasznosak, nem tükrözik teljesen az emberi állapotot.
A macskák esetében viszont a betegség a természetes öregedés részeként jelenik meg. Ez sokkal közelebb áll ahhoz, ami az embereknél történik. Így reálisabb képet ad arról, hogyan alakul ki a kóros folyamat, miközben új kezelési célpontokat segíthet megtalálni. Ez pedig kétirányú előnyt is jelenthet: amit az emberek kezelésében kipróbálnak, az segíthet a cicákon is – és fordítva.
Mit tehet a gazdi?
Ha a cica sokat nyávog éjszaka, zavartan bolyong az ismerős lakásban, felborul az alvásritmusa, balesetek történnek az alomnál, vagy elfelejti a megszokott rutinokat, érdemes odafigyelni – ezek mind a macskademencia jelei lehetnek.
A legfontosabb lépések:
- Állatorvosi vizsgálat: először mindig zárjuk ki a fájdalmat, a pajzsmirigyproblémát, a magas vérnyomást vagy az érzékszervi zavarokat.
- Környezet gazdagítása: több játék, könnyebben bejárható tér, több alom és itató.
- Rendszeresség: azonos időben etetés, játék és lefekvés; este a fények csökkentése.
- Táplálás: állatorvos által javasolt, agyműködést támogató tápok és kiegészítők.
Ez a kutatás nem arról szól, hogyan kell kezelni egy beteg cicát – sokkal inkább arról, mi zajlik a háttérben az agyban.
A gyakorlati lépések mindig az állatorvossal együtt születnek meg, a cica egyéni szükségleteihez igazítva.
Az is fontos, hogy a vizsgálat elhunyt állatok agyán történt, így inkább pillanatképet ad, nem pedig élő folyamatokat mutat. Ráadásul csak az agy egy kis területét vizsgálták, és kevés állat szerepelt a mintában. Ezért a kép még nem teljes, további kutatásokra van szükség.
Mégis erős az üzenet: a kutatók minden mintában ugyanazt a jelenséget látták – a káros fehérjék lerakódását és a sejtek túlzott „takarítását”. Ez a következetesség teszi a felfedezést igazán megbízhatóvá és értékessé..
Mit üzen ez a demenciakutatásnak?
A legfontosabb tanulság, hogy a gondolkodási képességek romlását leginkább az idegsejtek közötti kapcsolatok elvesztése jelzi előre. Most, hogy ugyanezt a mintázatot látták idős macskákban is, a kutatók számára új lehetőségek nyílnak:
- korábban felismerni, hogy kinél indul el a folyamat,
- kipróbálni olyan kezeléseket, amelyek a sejtek túlzott takarítását fékezik,
- és jobban megérteni, miért érint egyeseket súlyosabban, míg másokat alig.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdik tapasztalatai – amikor pontosan leírják kedvencük viselkedésének változásait – fontos kiegészítői lehetnek a tudománynak. A kutatás és a mindennapi élet így kéz a kézben segíthet közelebb jutni a demencia titkainak megfejtéséhez.
Amikor a szeretet és a tudomány találkozik
Idős cicáink olykor csendben jelzik, hogy valami változik bennük. A tudomány most szavakat és képet adott ehhez a változáshoz. Ha jobban értjük, mi történik a macskák agyában, közelebb kerülünk ahhoz is, hogy az emberek Alzheimer-kórját korábban felismerjük, finomabban kezeljük, és talán egyszer megelőzzük.
