Az öregedő bőr nem csupán esztétikai kérdés. Életünk során ez az érzékeny szerv folyamatosan védi szervezetünket, szabályozza hőháztartásunkat, közvetíti az érintés élményét, és egészségünk állapotáról is árulkodik. Amikor veszít rugalmasságából, lassabban gyógyul, és a ráncok mélyülni kezdenek, nemcsak a tükörben látjuk az idő nyomát, hanem a sejtszinten zajló biológiai folyamatokat is.
A Cambridge melletti Babraham Institute kutatói 2022-ben olyan eredményt értek el, amely a bőrfiatalítás és a longevity tudományában mérföldkőnek számít: laboratóriumi körülmények között sikerült az emberi bőrsejteket mindössze 13 nap alatt mintegy harminc évvel fiatalabb állapotba visszaforgatni – úgy, hogy azok megőrizték eredeti identitásukat és funkcióikat.1
A módszer finomhangolása – MPTR
A kulcs az úgynevezett Maturation Phase Transient Reprogramming (MPTR) technika volt. Ez a módszer a Yamanaka-faktorok rövid ideig tartó használatán alapul.
Korábban a teljes átprogramozás folyamata nagyjából 50 napot vett igénybe. Ennek során a sejtek elvesztették fibroblaszt jellegüket, és pluripotens őssejtekké alakultak, ami ugyan fiatal állapotot jelent, de instabil és veszélyes. A Babraham-kutatók azonban 13 nap után leállították a folyamatot, így a sejtek bőrsejtek maradtak, miközben biológiai koruk drámai módon visszaesett.
Az epigenetikai óra és a transzkriptom visszafiatalodása
A fiatalodást az epigenetikai óra mérte, amely a DNS-hez kötődő metilációs mintázatok alapján mutatja a sejtek biológiai életkorát. A kezelés után a sejtek körülbelül 30 évvel fiatalabbnak bizonyultak.
De nemcsak az epigenetikai jelek változtak. A transzkriptom, vagyis a gének aktivitásmintázata is fiatalosabb profilt mutatott. A sejtek tehát nemcsak fiatalabbnak „tűntek”, hanem működésükben is közelebb kerültek a fiatalkori állapothoz.
A skin longevity kézzelfogható jelei
A fiatalodás a bőr egészségére jellemző funkciókban is megmutatkozott. A Babraham Institute kutatásában különösen jelentős eredmény volt, hogy a fiatalított sejtek fokozottan termeltek kollagén I-et és IV-et, amelyek a bőr szerkezetének és rugalmasságának két alapkövét jelentik.
A kollagén I a leggyakoribb forma, amely rostos szerkezetével erőt, feszességet és tartást ad a bőrnek, megőrizve annak fiatalos megjelenését. A kollagén IV ritkább, ám stratégiai jelentőségű: a bazális membrán hálós vázát alkotja, amely összekapcsolja az epidermiszt és a dermiszt, stabilizálja a bőrrétegek kapcsolatát, és biztosítja a bőr szerkezeti integritását. Amikor mindkettő termelése fokozódik, a bőr nem csupán rugalmasabbá válik, hanem mélyebb szinten is képes visszanyerni fiatalos funkcióit és regenerációs képességét.
Ez azt sugallja, hogy a bőr regenerációs képessége valóban visszaállítható sejtszinten.
Amikor pedig a kutatók mesterséges sérülést ejtettek a sejtrétegen, ezek a sejtek sokkal hatékonyabban zárták be a sebeket, mint az idősebb kontroll sejtek.
Amire még választ keresünk
Bár az eredmények valóban lenyűgözőek, fontos látni, hogy a kísérletek eddig csak laboratóriumi sejtkultúrákban zajlottak. Nem tudjuk még, mi történne egy élő emberi szervezetben, ahol a sejtek sokkal bonyolultabb környezetben működnek együtt. Nyitott kérdés még az is, hogy egy ilyen beavatkozás nem járna-e fokozott daganatkockázattal, mennyire maradna tartós a visszafiatalított állapot, és egyáltalán hogyan lehetne biztonságosan irányítani a folyamatot a szervezetben.
Ezekre a kérdésekre a tudomány csak hosszú évek, sőt talán évtizedek kutatásával adhat majd választ.
A skin longevity új dimenziója
A Babraham Institute felfedezése mégis mérföldkő. Először bizonyította, hogy a bőr öregedése nem végzetes és nem egyirányú folyamat. A biológiai óra visszaforgatható, a sejtek működése helyreállítható, és a regeneráció képessége visszahozható.
A skin longevity így új értelmet nyer: nemcsak arról szól, hogyan őrizhetjük meg a bőr fiatalságát, hanem arról is, hogyan hozhatjuk vissza azt, amit az idő már elvett. Talán a jövő bőrápolása nem egy üvegcsében rejlik majd, hanem a saját sejtjeink átprogramozásában.
Ez a felfedezés nemcsak a bőrről szól. Arról is, hogy az öregedés folyamata nem kőbe vésett, hanem újraírható történet – sejtszinten, belülről.
