A legújabb kutatások szerint a női mozgásmintázat kiszámíthatóbb, mint a férfiaké – és a hormonális ciklus nem zavarja, hanem ritmizálja a testet. Egyre több adat bizonyítja: a nők nemhogy nem zavarják a kutatásokat, hanem megkerülhetetlenek bennük. Különösen, ha a hosszú élet és sejtszintű fiatalság a tét.
A tudomány régóta óvatos a női testtel. Az orvosi kutatásokban a nők gyakran kimaradnak – nem azért, mert kevésbé fontosak lennének, hanem mert biológiai ritmusuk, különösen a menstruációs ciklus, „túl változékonynak” tűnt. A feltételezés szerint ez a 28 napos ciklus zajosítja az adatokat, gyengíti a statisztikai érvényességet, és így zavarja a tudományos precizitást. De vajon mi az igazság?
A sejtszintű ritmus
Egy új, 596 fő bevonásával készült, több mint fél éven át tartó, napi szintű fiziológiai monitorozáson alapuló tanulmány a biológiai nem és a testmozgás kapcsolatát vizsgálta példátlan részletességgel1 azzal a céllal, hogy objektív adatokkal válaszolja meg azt a kérdést, vajon a női ciklus valóban megzavarja-e a fizikai aktivitás ritmusát, vagy csak egy mélyen gyökerező tudományos előítélet áll a háttérben.
A kutatás különlegessége nemcsak a mintanagyság és a nemek arányos eloszlása – 298 nő és 298 férfi –, hanem az is, hogy a résztvevők 206 napon keresztül folyamatosan viselték az Oura okosgyűrűt, ami nem csupán a lépésszámot rögzíti, mint a legtöbb aktivitásmérő, hanem valós időben monitorozza a percenkénti fizikai aktivitási szintet (MET – Metabolic Equivalent Task), a bőrhőmérséklet napi ciklusait, valamint az alvás szerkezetét és minőségét.
Az így nyert adatállomány egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy a mozgás időbeli szerkezetét – vagyis a test egyéni ritmusát – több szinten is értelmezni lehessen. A kutatók összevetették a napi ingadozásokat a heti változásokkal (például hétvégék hatása), valamint az életkorral összefüggő, hosszú távú ritmusmintázatokkal is. Ezen felül külön vizsgálták azt is, hogy a nők ciklusa – amelyet az éjszakai testhőmérséklet természetes hullámzásából is ki lehetett következtetni – valóban okoz-e érdemi változékonyságot a napi mozgásban.
A stabilitás a női test sajátja
A kutatás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a nők mozgásmintázata – legyen szó menstruáló vagy nem menstruáló nőkről – kiszámíthatóbbnak bizonyult, mint a férfiaké. Ezt a következtetést egy tudományos mérőszám, a Consecutive Disparity Index (CDI) segítségével vonták le, amely azt méri, mekkora a napi aktivitásingadozás ugyanazon személy esetében.
A CDI értékek szerint a férfiak aktivitási szintje szignifikánsan ingadozóbb volt, míg a nőké kiegyenlítettebb – a ciklus jelenléte pedig semmilyen érdemi hatással nem volt a női aktivitás stabilitására. Vagyis a hosszú ideje hangoztatott érv, miszerint a menstruációs ciklus „túl nagy biológiai zajt” visz az adatokba, tudományosan megalapozatlan.
Mi okozza akkor az aktivitás ingadozását?
A kutatás alapján nem a biológiai nem vagy a női ciklus, hanem három másik tényező hoz valódi változékonyságot az aktivitásba:
- A heti ritmus – Azok, akik hétvégén jelentősen eltérnek a hétköznapi aktivitási szintjüktől, nagyobb napi ingadozást mutatnak.
- Az életkor – A fizikai aktivitás időbeli stabilitása évtizedenként egyre kiegyenlítettebbé válik.
- Az egyéni életminta – Stressz, alvásminőség, élethelyzet – ezek az egyedi tényezők sokkal nagyobb hatással vannak az aktivitási változékonyságra, mint a nem vagy a ciklus.
Egy általánosított additív modell szerint a nem, az életkor és a heti aktivitási ritmus együttvéve is csupán az aktivitásingadozás 11%-át magyarázta.
A kutatók szerint a jövő modellje nem a kizárás, hanem az egyéni ritmusok elemzése – az úgynevezett temporal phenotyping – lehet.
A futás mint biológiai fiatalító eszköz
A tudomány ma már nemcsak azt tudja megmondani, hány éves vagy – hanem azt is, hogy milyen gyorsan öregszel sejtszinten. A kromoszómáink végén található apró „védőkupakok”, a telomerek ugyanis fokozatosan rövidülnek, ahogy sejtjeink osztódnak. Minél rövidebbek ezek a telomerek, annál közelebb vagyunk a biológiai öregedés kulcspontjához – és annál nagyobb az esély krónikus betegségek, gyulladások vagy akár idő előtti sejthalál kialakulására.
A jó hír az, hogy mint ahogyan arról korábbi cikkünkben is írtunk, a mozgás, különösen a futás, képes lassítani ezt a folyamatot, ugyanis már heti 75 perc mérsékelt intenzitású futás is elegendő lehet ahhoz, hogy hosszabb telomereket találjunk a rendszeresen futók szervezetében. Egyes vizsgálatokban a leghosszabb telomerekkel rendelkező aktív személyek akár évtizedekkel fiatalabb biológiai életkort mutattak, mint a mozgásszegény életmódot folytatók.
Ez a hatás különösen akkor érvényesül, ha a mozgás kiszámítható és fenntartható – vagyis nem hirtelen fellángolások, hanem rendszeres edzések jellemzik a mindennapokat. És pontosan ez az a minta, amit a mostani kutatás szerint a nők természetes módon hordoznak. Az ő mozgásuk stabilabb, ritmusuk harmonikusabb, és ez a biológiai reziliencia sejtszinten is lelassíthatja az öregedés folyamatait.
A mozgás formálja az agyat is – neuroplaszticitás és ritmus összhangja
A futás nemcsak a sejtek öregedését lassítja, hanem az agy alkalmazkodóképességét is újraszövi. A rendszeres mozgás bizonyítottan fokozza a neuroplaszticitást – vagyis azt a képességünket, hogy új idegi kapcsolatok jöjjenek létre, és az agy szerkezete alkalmazkodjon a tapasztalatainkhoz, élethelyzeteinkhez, tanulásunkhoz.
Mindez különösen a BDNF (brain-derived neurotrophic factor) nevű növekedési faktor révén történik, amelynek szintjét már heti néhány alkalommal végzett ritmusos aerob mozgás képes jelentősen növelni. Ennek hatására javul a memória, nő a kognitív rugalmasság, és csökken a stressz által okozott idegrendszeri terhelés.
A kutatások szerint ez a hatás nemcsak mechanikus mozgástól függ, hanem attól is, mennyire stabil és ritmizált az aktivitás időbeli szerkezete. És ahogy a mostani vizsgálat is bizonyítja: a nők mozgásritmusa biológiai adottságaik révén harmonikusabb, stabilabb – így potenciálisan neuroprotektívebb is.
A női test ritmusossága nemcsak fizikai, hanem mentális síkon is védelmet jelenthet – különösen, ha tudatos mozgással, például futással támogatjuk.
Mozogj. Fuss. Ritmusban önmagaddal.
